Azt mondják, én a szerencsések közé tartozom.
Ötévesen kérdezgettem a betűkről, hatévesen már a leghátsó padban olvashattam a saját dinós könyveim, míg mások szótagolni tanulnak.
Az a jó a gyerekkorban, hogy természetesnek veszed, mindenki úgy érzékeli a valóságot, ahogy te.
Én világokat építettem fejben, és jól éreztem magam bennük.
Más nem is érdekelt.
Csak én voltam.
▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁▁​​​​​​​
Póth Attila
Neurodiv ╱╱  Chapter I